Új sorozatot indítunk, amelyben hétköznapi anyák mesélnek arról milyen mosható pelenkákkal az élet. Ha neked is van kedved megosztani a tapasztalataidat másokkal, írj nekünk az ujrapelenka@yahoo.com címre.
Léna és Zalán
A nevem Heléna Tímea, gyógynövénybolti eladó, természetgyógyász, feleség és gyakorló anyuka vagyok, valamint határozott környezetvédő, pénztárcavédő és némiképp lusta.
Így röviden ezek vezettek ahhoz, hogy nekünk all-in-one mosható pelenkánk legyen:)
Részletesebben úgy szól a történet, hogy nagyjából két évvel ezelőtt a barátnőm megjelent nálam egy kis sárga textilcsomaggal, és lelkesen újságolta (ő mindig nagyon lelkes tud lenni, ami aztán rám is átragad) hogy ni: pelenka. Az én nagy lelkesedésemet általában praktikus vizsgálódás előzi meg, lévén tipikus Szűz-jegyű vagyok, és kevés olyan dolog hoz lázba, ami nem hasznos.
A dolog hosszú távon és több oldalról is hasznosnak bizonyult, ezért kiérdemli a tiszteletemet így, két év (benne egy év tartós használat) után is.
Mi nem adtunk kicsire, egyből egy húsz részes szettet rendeltünk, amit a húgom hozott Londonból - bár amikor megérkezett a csomag, egyet megnéztem, hogy biztosan jót küldött-e, aztán napokig nem mertem kicsomagolni a többit, mert némileg eluralkodott rajtam a pánik, hogy te jó ég, mibe vágtam bele. Zalán még a hasamban volt, tehát nem volt aktuális a kicsomagolás - miután megtörtént, azért átmostam párszor a jó nedvszívásért, és elraktároztam későbbre.
Valahol örültem persze, mert a bennem lakó környezettudatos vásárló rém büszke volt, hogy eldobható pelenkák tonnáitól tehermentesítem a hulladéklerakókat, valahol viszont tartottam a dologtól, mert csecsemő híján maga a pelenkázás is egy félelmetes, megfoghatatlan dolognak tűnt. Viszont nem volt visszalépés, mert a húsz pelenka ott figyelt a sarokban (akkor még nem tudtam, hogy ezt tovább lehet adni, akár használtan is) és a folyton rám törő bizonytalanságot ismerve ez volt a tökéletes megoldás: megvan, tehát használni kell.
Zalán születése után nagyjából másfél hónapig újszülöttre való Liberót használtunk. Egyrészt próbáltam beilleszkedni az új életünkbe, szokni az anyaszerepet, szokni azt, hogy ha valami végre sikerül, az másnaptól már biztosan nincs érvényben :) másrészt küzdöttem a mosható pelenkákkal kapcsolatos ellenérzéseimmel.
Először is: azt mosni kell. Az eldobhatót el kell dobni, onnantól kicsit se kell vele foglalkozni, sőt, nekünk vegyestüzelésű kazánunk van, tehát az eldobható pelus fűtőértékkel bír.
A bennem lakó környezettudatos vásárló (és az a másik énem, aki nem szeret pénzt kidobálni az ablakon) viszont elkezdte böködni a vállamat, ami egy idő után zavarni kezdett, és megbeszéltem a férjemmel, hogy mostantól használni fogjuk azt a csomó sárga izét.
Itt megint sokat segített a barátnőm bátorítása, tanácsai a mosással és a tárolással kapcsolatban.
Használtuk, gyűjtöttük a fedeles tárolóban, amikor összegyűlt egy gépre való, betettük hatvan fokon az addig összegyűlt babaruha-szennyessel, kiteregettük a radiátorra, megszáradt, lehetett összepatentolni.
Én meg ránéztem a férjemre és megkérdeztem: ennyi?
A férjem racionális darab, többek között ezt imádom benne, egyszerűen vissza is kérdezett, hogy mi bonyolultabbat vártam egy darab mosható textiltől.
Elgondolkodtam ezen, és hirtelen tényleg minden egyszerűnek tűnt:)
Azóta több előnyét is tapasztaltam... mivel nem csak lusta vagyok egy kicsit (jó kis önreklám, legyen) hanem szétszórt is, de nagyon, és az a fajta kisgyerekes anyuka, aki a gyerek növekedése folytán nemcsak hogy nem szedi össze magát, hanem egyre jobban szétszórttá válik :)) nagyon-nagyon jónak tartom, hogy a pelenka nálunk "terem" a szekrényben. Tuti én lennék az, aki vasárnap délután fedezi fel, hogy elfogyott a Liberó, és mivel falun lakunk, itt nincs nyitva semmi, kocsink nincs, távolsági busszal pedig vasárnap délután pelenkát vadászni.... maradna a kölcsönkérés az ismerős kisgyerekesektől, ami először még rendben van, de ötödször már ciki.
Gyakorlatilag hetente kétszer mosunk, egyszer szerdán, egyszer szombaton (ez ritkán tolódik) vagyis hetente kétszer van pelenkával díszítve a radiátor, egy délután erejéig. Ez még teljesen belefér a lakáskinézeti protokollba, vagyis ennél nagyobb gondunk is van, ami a rendetlenség magját szokta adni (ti.: én.) A radiátoron nagyon gyorsan száradnak a belsők, a külsők pedig már szinte akkor szárazak, amikor kiveszem őket a mosógépből (csak kicsit ki kell fordítani őket).
Folttal eleddig kétszer találkoztam mosás után, el is csodálkoztam, de utána hiába kerestem mert nem lett meg egyik sem, ez nyári időszakban történt, és valahogy a napon szárításkor eltűntek. (Nem igazán tudok olyan problémákkal foglalkozni, amik nincsenek, ezzel szerintem minden anyuka így van, és igazság szerint nem érdekel hogy miért vagy hogyan, a lényeg hogy nem foltos a pelenka és kész.) Hozzá kell tennem ugyan, hogy Zalán sosem kapott tápszert, állítólag a tápszeres eredmény makacsabb, de ebben más anyukák tudnak nyilatkozni.
Ami még a mosáshoz tartozik: az elején folyékony Bip-et használtunk (isteni illata van), most Norit babyt (nagyon kevés kell belőle), és mivel akciós volt, vettünk egy halom Dreft Babyt, de azzal még nincs tapasztalat. Magát a mosást a férjem is intézi, végül is nem nagy kunszt: pelenka betesz, egy kupak mosószer, egy löttyintésnyi ecet az öblítő helyére, 60 fok, hatos program, indít. Ha lejárt, kivesz, tereget.
A rokonok vegyesen viszonyultak a mosható pelenkákhoz: volt aki felajánlotta, hogy szívesen kidobja ám, mikor látta hogy a használtat elcsomagolom a vendégségben, és aztán elámult, mikor megmutattuk neki, hogy ezt nem kell. Volt, aki furabogárnak tart minket emiatt, egy szomszéd kismama viszont nagyon érdeklődött, mikor elmeséltük, hogy nálunk nincs tele a kuka nyáron bűzölgő használt pelenkával (ami nem is baj, mert nincs messze a kaputól). A nagyszülőknek nagyon tetszett, és tulajdonképpen mindenki csak helyeselni tudott, mikor felhoztam az adu ász érvemet: ezt csak egyszer kell megvenni.
Ami a leginkább illetékest illeti, vagyis Zalán kistörpét, még sosem panaszkodott, hogy neki nem olyan pelenkája van, mint a többieknek. Konkrét baleset egyszer fordult elő, nagyjából négy hónapos korában, amit a rosszul rögzített pelenkának tulajdonítottunk - megfelelő időnként cserélve nagyon jó nedvszívók. Popskrémet sem nagyon használunk, azt sem hiányolja:)
Összességében nagyon hálás vagyok a barátnőmnek, hogy akkor megjelent nálam azzal a kis sárga csomaggal, és meggyőzött arról, hogy az igenis pelenka, és nálunk nyugatabbra pelenkáznak is vele. Így gyakorlatilag mindig van itthon (és állíthatósága folytán mindig a jó méret van itthon), nem terhelem a környezetem, nem kell mindig másikat venni (és azt a pénzt,valljuk be, másra is el tudjuk költeni...) valamint ahogy így elnézem, milyen állapotban vannak, még éppen kiszolgálják majd....a kistesót is. :)
Első (mosható pelenka) szerelmem a pop-in volt. De mint annyi első szerelemmel megtörténik, itt is hamar eljött a kiábrándulás.
Amikor első tétova lépéseimet tettem a mosható pelenkák világában, rátaláltam a pop-inra és rögtön beleszerettem. De ki ne tette volna, hisz mindent megígért amit kerestem, amire vágytam egy mosható pelenkában!
Mérete állítható, így egy pelus kiszolgálja a teljes pelenkás időszakot? pipa
Könnyen használható, akár az eldobhatók? pipa
természetes anyagokat használ mint például a bambusz? pipa
szép? (tudom, tudom hiú vagyok, ez van :) pipa
Gyorsan elrobogtam (már amennyire 7 hónapos terhes hassal az ember gyorsan robogni tud) a mamami boltjába, hogy kézzel illessem a teremtés eme csodáját, és odavoltam. A külsője kellemes tapintású anyaggal borított, a bambusz puha és finom, a színek aranyosak, van hozzá zsák is, éjszakai betét is, és a saját betétje is dupla, ki és bepatentolható, mi kell még?
Bár nagy volt a kísértés hogy rögtön egy egész készletet vegyek belőle, mégis csak egy próbadarabnál maradtam.
Teljesen odavoltam tőle. Hordoztam magammal a kismamaklubba, ajánlgattam a barátnőimnek, itthon pedig rendszeresen elővettem a szekrényből és csak gyönyörködtem benne.
Aztán megérkezett Popi (az összecsengő elnevezés teljesen a véletlen műve) és bevetettük. Először kicsit meglepődtem mekkora csomag lett a babán. Persze, egy 4 kilós újszülötten mit vártam? Kiderült, hogy a szuper betétek, ha mindet berakjuk, elég vaskossá teszik a pelust. Sebaj, gondoltam, majd belenő.
A második zökkenő a kapcsolatunkban akkor jött el, amikor levételnél a tépőzárakat nem tudtam a megfelelő helyre rögzíteni, mivel azt a baba dereka alá tervezték. Vagyis amíg nem szedtem le róla a babát, a durva tépőzárak csak lengedeztek, és igen, a nagy mozgatásban párszor megkarcolták a finom bababőrt. (frissbabás védelmező anyatigrisként rögtön agylobbot kaptam miatta!)
De a végső kiábrándulás még csak ezután következett. Ahogy egy alkalommal tapogattam a pelust, feltűnt hogy a hátrésznél épp a gerinc alatt egy nagy csomó van. A betétet rögzítő harmadik patent! Ne kérdezzétek miért kell egy alig tíz centis anyagdarabot három patenttal rögzíteni, a ködös Albionban így látták jónak. Namármost az én gyerekem csak és kizárólag háton volt hajlandó ellenni az első hat hónapban. Az 180 nap, 4320 óra! Ennyi időt töltsön úgy, hogy egy vaskos valami nyomja a gerincét? Na neeee!
A tudomány (mosható pelust használók) érdekében ollót ragadtam, és feltártam az érintett területet. A kiműtött 'daganat' 8! milliméter magasságú volt! (Szerettem volna képeket is csinálni róla, de a kutya gyorsabb volt és szétrágta. Komolyan!)
Így viszont már nyugodtabban adtam rá Popira a kis testi hibás, de máris kényelmesebb pelenkát.
De tegnap megint támadt egy kis összezördülésem a pop-innal, és megint a rosszul elhelyezett tépőzár rögzítők miatt. Ezt művelte a picikémmel!
(a picikémtől elnézést kérek az 'illetlen' kép nagyvilág elé tárása miatt)
Azt hiszem újra ollót kell ragadjak. Végül is nincs jelentősége, eddig is a tépőzárakat inkább rögtön a saját anyagára tapasztottam vissza.
Szóval most itt tartunk. A kezdeti fellángolásból mára egy langyossá vált viszony kerekedett. Megvagyunk, ha nagyon muszáj de semmi különös nincs már köztünk.
Persze ez csak az én történetem a pop-innal. Azóta már kijött a V3 verzió, igaz, csak mikroszálas verzióban, ahol kiiktatták az a bizonyos harmadik patentot, de a tépőzárak tekintetében nem történt változás. Nagyobb babáknál, akik már másznak, jönnek, mennek, a patent nem annyira gond amúgy sem. A bambuszbetét bár relatíve vaskos, jó nedvszívású. A dupla combgumirozás viszont mindig jó volt és lesz is.
Ti mit gondoltok a pop-inről? Érdemes adni neki még egy esélyt?
Győzzetek meg!
Utolsó kommentek